Őseink kultúrájában nagyon fontos szerepet játszott a sámándob. Különlegessége a hétköznapi ember számára abban mutatkozott meg, hogy képes lehetett bárki szellemi, avagy spirituális élményt megélni.  A sámándob használója a sámán, a közösség szellemi vezetője, képes volt kapcsolatot teremteni a fenti és az alsó világgal. Kiindulási pontját a mi fizikai síkunk adta, ezt nevezték középső világnak. Alsó világba való utazás során általában a fizikai és az érzelmi tartamú elváltozások okát, megoldását keresték, valamint az ősökkel való kapcsolatfelvételre is itt került sor. Felső világba való utazással magas szintre emelkedett tanítókkal, mesterekkel tudtak kapcsolatba kerülni – a felső és az alsó világ ebben a nézőpontban nem azonos a keresztény pokol és menny analógiával.

A sámándob nem egyszerű dob, hanem a sámán társa, akire személyiséggel, szellemiséggel rendelkező lényként tekint. A dobokon előfordulnak rajzok, melyeken általában a felső, az alsó és a középső világot összekötő világfa szimbolikája látható és értelmezendő. De elfordulhatnak rajta állatábrázolások is, mely állatok rendszerint a sámán társai, akik a szellemi utazást segítik. Őseink nagy hangsúlyt fektettek a Nap (férfi) és a Hold (nő) megjelenítésére, ezért ezek ábrázolása is előfordult a dobokon.

Grabensia hatalmas gongdobos hangfürdői a teljes testi-lelki-szellemi tisztulás és regenerálódás lehetőségét nyújtják a résztvevőknek.